Szakmai találkozó keretében egyeztetett a társszabályozás kérdéseiről a Médiatanács a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületével (MEME), a Magyar Lapkiadók Egyesületével (MLE), a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületével (MTE), az Önszabályozó Reklám Testülettel (ÖRT) és a Főszerkesztők Fórumával 2012. július 5-én.
A Médiatanács számára fontos a médiapiac szereplőivel való együttműködés, ezért kezdeményezett párbeszédet az egy éve bevezetett társszabályozási rendszer tapasztalatairól. A médiában a nem tisztán állami (jogi) szabályozásnak (a Reklámetikai Kódexet és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének etikai kódexét leszámítva) nem volt előzménye; az új szabályozás tehát teljesen új rendszer bevezetését tette lehetővé, amely lehetőséggel a felek éltek is. Az egyeztetést nemcsak a 2011. évben megkötött társszabályozási szerződések és a rendszer működése során szerzett tapasztalatok összegzése és a szabályozás alakulása indokolta, hanem a felek álláspontjaink megismerése, összevetése is, amely alapul szolgálhat a rendszer közös fejlesztéséhez, az együttműködés megerősítéséhez.
Megyer Örs, az ÖRT elnöke elmondta, hogy a médiatörvény módosítása pozitív fejleményt jelentett a szervezet tagjai számára. A vezető nem számolt be kirívó panaszesetről, úgy véli, a testület kevésbé érintett a kérdéskörben. Véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a társszabályozással kapcsolatos tájékoztató tevékenységre, hogy minden érintett értesülhessen a rendszer által biztosított lehetőségekről, és tudja, melyik ügyben kihez fordulhat segítségért. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatékony együttműködés érdekében szükséges elhatárolni egymástól a törvényi és az önszabályozás területeit.
Tóth Csaba, a MEME jogi szekciójának képviselője elmondta, hogy a televíziók és rádiók esetében nincs múltja az ön- és társszabályozás gyakorlatának, de elismerik, hogy van létjogosultsága az együttműködésnek, és szükséges a fejlesztési lehetőségek közös feltérképezése. Javasolta, hogy érdemes lenne megfontolni a társszabályozás felhatalmazási tárgykörét kiterjeszteni a lineáris médiaszolgáltatásokra vonatkozó egyes szabályokra is. Az elmúlt egy évet próbaüzemként értékelte, kisszámú bejelentés érkezett a szervezethez. Véleménye szerint ennek egyik oka, hogy a közönség ingerküszöbe fokozatosan növekszik, talán emiatt is ritkán élnek panasszal a médiafogyasztók. Ez természetesen egyúttal azt is jelzi, hogy a televíziók vigyáznak a jogkövetésre a lekérhető tartalmaik közzététele során. Hangsúlyozta továbbá, hogy a közönség nyilvánvalóan most ismerkedik a panasz új módszereinek lehetőségével, a panaszok száma nagy eséllyel növekedni fog a jövőben.
Nádori Péter, az MTE elnöke szerint érdemes újragondolni a társzabályozás rendszerét, a majdani egyeztetés eredményeként pedig ki kell dolgozni egy olyan modellt, amelyben mind a média, mind a közönség nagyobb szerepet kap. A véleménye az, hogy a jelenlegi megoldást más típusú rendszernek kellene felváltania, egy jogszabályi keretek között működő, de tartalmi előírásokat nem jogszabályi szinten tartalmazó, külső szereplőket is bevonó, erőteljes önszabályozásnak. Nádori Péter hangsúlyozta, hogy a jelenlegi törvényi és szerződéses feltételek között az MTE továbbra is elkötelezett a társszabályozást illetően.
Kovács Tibor, az MLE elnöke szerint fontos kérdés, hogy milyen jogi keretek vonatkoznak a médiaszolgáltatókra, és ez nem csak a médiaszabályozás kérdéskörét érinti. Mint kifejtette, az új szabályozás több területen is fejlődést generált, de maradtak olyan kérdések, amelyekkel szükséges foglalkozni. Kitért a médiapiac gazdasági problémáira valamint, a szabályzó környezet gazdasági hatásaira. Álláspontja szerint egy ország médiaipara akkor lehet minden szempontból független, ha a politikai függetlenség mellett, gazdaságilag is önállóan tud működni, valamint a piac képes a kellő pluralitást biztosítani. Megoldásként vázolta egy „egyenlő távolsággal létrehozott” szabályozás megalkotását, és az új rendszer működtetéséért felelős, legitim szakmai csoport felállítását, és egyben javaslatot tett annak lehetséges finanszírozási formájára is. Ezzel nem csak a társszabályozással érintett kérdésekben, hanem az önszabályozás formájában is erősítheti a szakma függetlenségét, felelősségét, elszámoltathatóságát, összességében a média elfogadottságát, társadalomban betöltött szerepét.
A rendezvényen meghívottként részt vett a társszabályozásban nem érintett Főszerkesztők Fóruma, az újságíró szakma önszabályozó etikai szervezete is. Weyer Balázs, a szervezet elnöke megszólalásában a média és az állam függőségi viszonyára és a szabályozás ebből fakadó kényes voltára hívta fel a figyelmet. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy ebben a kontextusban hogyan épülhetne fel és működhetne jól egy ön- és társszabályozási rendszer. Véleménye szerint a tiszta önszabályozást ugyan sok kritika éri, miszerint zárt és nem átlátható a rendszer működése, de ezek könnyen orvosolható problémák, és a Főszerkesztők Fóruma el kívánja kerülni ezeket a csapdákat és a számon kérhető, transzparens önszabályozásban hisz. Álláspontja részeként kifejtette, hogy lehetséges törvényi eszközök segítségével olyan eredményesen működő rendszert létrehozni és működtetni, amelyben az állam vonzóvá teszi a bizonyos feltételeknek megfelelő önszabályozásban való részvételt az iparág szereplői számára, cserébe pedig transzparens, nyílt, minőségi önszabályozást várhat el
Koltay András, a Médiatanács tagja elmondta, hogy a hatóság gyakorlata az eddigiekben bebizonyította, hogy a sajtószabadságot tiszteletben tartva felügyeli a tartalmi szabályok betartását. Az új szabályozás érdemének tartja, hogy a médiát ráébresztette két évtizedes adósságaival való szembenézésre. Álláspontja szerint a társszabályozásban azért volt eddig relatíve kevés ügy, mert a közönség még alig ismeri, és a rendszer – a sajtó és a panaszosok jogai védelmében – szigorú eljárási és formai garanciákat határozott meg. A jelenlegi szabályozás olyan kérdésekre vonatkozik (gyűlöletbeszéd, kiskorúak védelme, reklámszabályok stb.), amelyek fontosak, többé-kevésbé konszenzusos ügyek és a jogrendszerben más módon nem megoldottak. Felvetette, hogy nem jobb-e megelőzni a „bajt”, nem pedig megvárni, amíg a magyar médiában is felbukkannak olyan jelenségek, amelyek például a brit vagy a német bulvársajtóban? Felvetette azt a kérdést is, hogy vajon a médiaszabályozás-e a média legnagyobb problémája, és rosszabb lett-e a média a törvénytől? Mi a viszony és „feladatmegosztás” a sajtószabadság érvényesítésében és gyakorlásában az újságírók, szerkesztők és a kiadók, tulajdonosok között?
Összefoglalva a tanácskozáson elhangzottakat, megállapítható, hogy a társszabályozásban résztvevő szervezetek elkötelezettek a médiaszabályozás fejlesztésére irányuló együttműködés mellett, továbbá egyetértettek abban is, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a köz érdekében végzett közös kommunikációra, a közönség tájékoztatásra. A társzabályozás további hozadéka, hogy közös gondolkodásra ösztönzi a benne résztvevő feleket, ezáltal növelve a más irányú kezdeményezések motivációját.
Ezzel kapcsolatban a felek kifejezték szándékukat, hogy folytatják a közös gondolkodást a médiapiac nem állami szabályozásának és a hatósági jogalkalmazásnak egymást kiegészítő szerepéről, hatóköréről, arányairól. A tanácskozás résztvevői a párbeszéd fenntartásának igényével és nyitott kérdésekkel zárták a találkozót, amelyekre a jövőben hasonló fórumok, beszélgetések keretében adhatnak választ.
