Megjelent „A médiaszabályozás két éve (2011–2012)” című kiadvány, amely az új médiatörvény hatályba lépése óta eltelt két év médiahatósági munkáját mutatja be, a médiahatóság elé kerülő ügyek, feladatok és problémák közérthető áttekintését nyújtva.
Az – immár nem is annyira – új médiaszabályozás hatályba lépése óta két esztendő telt el. Kétévi munka általában, a legtöbb helyzetben elegendő időtartam ahhoz, hogy egy pillanatra hátrébb lépjünk a mindennapi feladatoktól, és áttekintsük, hol állunk, merre tartunk. Bizonyos mértékben igaz ez a médiaszabályozás alkalmazásával kapcsolatban is, akkor is, ha tudjuk, hogy a szilárd joggyakorlat kialakulásához két év nem elegendő; a hatósági döntések bírósági felülvizsgálata csak kevés ügyben történt meg, az élet pedig nem sodort a médiahatóság útjába nagy mennyiségben olyan ügyeket, amelyeken keresztül valamennyi új törvényi rendelkezés megfelelő, alkotmányos alkalmazása és értelmezése kellőképpen kiforrhatott volna.
Az új médiahatóság sajátos helyzetben kezdte meg a működését. A médiaszabályozás alkalmazásakor felmerülő kérdéseket nem üres lappal a kezében kellett megválaszolnia, hanem komoly, saját gyakorlatát előre meghatározó döntéseket kellett hoznia afelől, hogy elődje gyakorlatából mit tart követendőnek, és mit ítél megváltoztatandónak.
A két év után még szükségszerűen hiányos és töredékes áttekintés mégis szükséges, mert ennyi idő elteltével egy kérdésre biztosan adható válasz. Ez a kérdés pedig az, amelybe sűrítve valamennyi, a médiaszabályozást és a médiahatóságot érő súlyos kritika összefoglalható: valóban alkalmas-e arra a szabályozás, és az azt alkalmazó hatóság, hogy korlátozza a sajtószabadságot, és ezáltal szűkítse a demokratikus nyilvánosság kereteit?
A választ ez a bevezető nem kívánja az Olvasóra oktrojálni. Mindössze arra kéri fel, hogy olvassa át a következő fejezeteket, amelyek a médiaszabályozás legfontosabb kérdéseit tárgyalják (a tartalomra vonatkozó szabályozástól a piacra lépésen át a tulajdoni koncentrációk korlátozásáig; egy fejezet erejéig a közszolgálati média munkatársait is megkértük saját tevékenységük összefoglalására), és az elmúlt két év jogalkalmazói gyakorlata alapján alkosson önálló, megalapozott véleményt. Ezt a kötetet nem elsősorban a szakmabélieknek, jogászoknak és médiaszakembereknek szántuk; ok úgyis tudják már a választ. Azt reméljük, hogy a hatósági ügyek pontos összefoglalása, kontextusba helyezése minden érdeklődőnek „fogyasztható” lehet. Az elmúlt két év sokak érdeklődését felkeltette a médiaszabályozás iránt; a magunk részéről a vitához ezzel az összefoglalóval is igyekszünk hozzájárulni.
Budapest, 2013. március 15.
Koltay András
Szerkesztő
