Médiatanács-blog

Interjú az animációs rendezővel

A Magyar Média Mecenatúra program Macskássy Gyula animációs pályázatán Klingl Béla Kartonka című rajzfilmterve is támogatást nyert. Papírvárosban, egy gyerekszoba íróasztalán él egy fiú, Kartomi és kutyája, Boxi, akik különféle kalandokba keverednek. A legújabb részekben hajtogatott papírrepülővel tesznek utazást egy másik asztalra, beesnek egy fiókba, ahol új barátokkal találkoznak, és a fiú egy ragasztógurigával is okoz kisebb kellemetlenségeket, amiket végül kutyája leleményességének köszönhetően javítanak ki.

– A MOME animáció szakán diplomázott. Az egyetem után hogyan jöttek az első animációs munkák?

– Pécsre jártam művészeti középiskolába, majd ott dolgoztam a Funny Film animációs műhelyben, ahol akkor még hagyományos animációt használva ceruzával rajzolgattunk papírra. Ez a tapasztalat egyébként nem árt a számítógépes animációt használóknak sem. A katonaság után, a 90-es évek közepén jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára. Akkor még főiskola volt, miközben oda jártam, akkor alakult át egyetemmé. A tanáraim Jankovics Marcell és Richly Zsolt voltak, sokat tanultam tőlük.

Abban az időben már foglalkoztatott a számítógépes animáció, akkoriban az elsők között voltam, akik számítógéppel oldották meg az iskolai feladatokat. Ma sokkal elfogadottabb ez a műfaj, hiszen kiváló és jól használható eszköz az animációs filmek megvalósítására. Korábban játékfejlesztéssel is foglalkoztam, és számos alkalommal dolgoztam nagyjátékfilmekben 3D animációval.

– Mit tudhatunk meg az új animációs sorozatáról, a Kartonkáról?

– A filmnek Boxi lett a végleges címe. A film 3D animáció, amelynek két papírból hajtogatott főszereplője egy kisfiú és kutyája. Papírvárosban élnek, ahol újabb és újabb kalandokat élnek át különös, kartonból, dobozokból és hétköznapi tárgyakból épült világukban. A világ egy gyerekszoba íróasztalára épült, ahonnan néha-néha kijutnak a szereplők, de sohasem láthatjuk a külvilágot egészében. A kisfiú állandóan galibát okoz, amit aztán kutyájával együtt próbál helyrehozni. Tanulságos kis történetek lesznek.

Vannak visszatérő szereplők is, így például egy mérges polgár, aki folyton morgolódik, és állandóan pórul jár. Róla tervezek egy külön epizódot is készíteni. 

A filmhez írtam egyébként egy játékprogram koncepciót is, amit online felületen lehet majd jól használni, és kitaláltam egy játékot tabletre, ahol a szereplőket össze lehet hajtogatni. Készül a rajzfilm weboldala, ahová minden szereplő kihajtogatott verzióját is kitesszük majd.

Azért is szerettem volna ezt a filmet megvalósítani, mert itt nálunk – ellentétben a japánokkal, franciákkal – nincs divatja a hajtogatásnak. Egyébként nekem is egy órába tellett egy-egy figura összerakása.

– Milyen korosztálynak szánja ezt a sorozatot?

– A 4 és 7 éves korosztálynak szól majd a mese, de környezettudatos üzenetei miatt akár a szülőkhöz is szólhat. Belecsempésztem a történetbe olyan poénokat, amiket kimondottan csak a felnőttek érthetnek.

– Milyen hosszú egy rész és hogyan zajlott a fejlesztés?

– Eddig 5 részt valósítottunk meg és most kezdünk neki a következő 5 epizódnak, köszönhetően a Macskássy Gyula pályázaton elnyert támogatásnak. Az első részeket nyáron sugározza majd a Magyar Televízió. Egy rész 3 és fél perces általában. Az első epizódot több mint fél évig fejlesztettük technológiai és technikai okok miatt. Nagyon sok modellt kellett megépíteni hozzá, minden figura síkból lett összehajtogatva az animációs programban is, és ez sok időt vett el. Az újabb epizódoknál már könnyebb a dolgunk, hiszen sok minden megvan már, amit nem kell újra elkészíteni. Emellett ki kellett találni az animációs technikát is. Nagyon trükkösen vannak mozgatva a figurák. A mimikából 60-100 darab van előre elkészítve és mindig akkor váltjuk, amikor a szereplő teste mozdul. Így a mimika animáció folyamatosnak tűnik. Amennyi pénz van erre, abból a maximumot szeretnénk kihozni a technikában, hogy látványos legyen a mese.

– Teljesen egyedül készíti a filmet? Ki írja a történeteket?

– A történeteket én írom, és azoknak az epizódoknak a storyboardjait, amelyeket én rendezek meg is rajzolom. Többen rendezzük. Gauder Áron, Koós Árpád és Sándor József is rendezett 1-1- részt. MOME-s társaság, egy nyelvet beszélünk, jól megértjük egymást.

Bogdán Zoltán, a fő-modellezőnk, ötvös-fémműves szakon végzett, szobrászkodott is. Berkes Gábor írja az egyes epizódokhoz a zenét. A Para-Stúdió csinálja a filmhez a zörejezést a papír minden tulajdonságát kihasználva, éreztetve. Mindegy hogy milyen technikával készül egy film – számítógéppel vagy ceruzával – a tehetséges emberek meg tudják oldani minden helyzetben a nehézségeket. Az animációs film igazi csapatmunka, ahol mindenki máshoz ért: van, aki rendezni tud, van, aki jól tud figurákat rajzolni, van, aki az animáláshoz ért.

Folyamatosan merülnek fel újabb és újabb ötletek, van olyan is, hogy a rendező átírja a szöveget. Ahogy vizuálisan egyre többet látunk a filmből, annál több dolog jut eszünkbe, amin még változtatnánk. Folyamatosan, munka közben is alakítja tehát a stáb a történetet. Ezek a változások még képes-forgatókönyv és animatik állapotban történnek, amikor elkezdődik az animáció, már nem gazdaságos átalakítani a történeteket.

– Szeretné, ha külföldi gyerekcsatornák is átvennék majd a filmet az MTV-s sugárzás után?

– Igen, természetesen. A Boxiban az a jó, hogy nincsenek benne párbeszédek, így könnyen átvehetik más országok is. Toulouse-ban voltunk már a filmmel a Cartoon Forum-on, ahol a BBC-től és az Euro Disney-től is voltak résztvevők, megtelt az előadás. Persze arra, hogy egyes csatornák megvásárolják a filmet majd akkor lesz esély, ha legalább tíz rész már meglesz.

A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra is beválogattak 2 részt, ezeknek a megmérettetése a héten lesz. Ebből az egyik az én rendezésem, a másik Koós Árpié.

– Fontosnak tartja az animációs műfaj támogatását?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a műfaj kapjon állami támogatást. Szponzort ebben a műfajban nehéz találni, hiszen ezeknek a filmeknek kicsi a közönsége. Moziban és tévében sem nagyon adnak le egyedi filmeket, és szűk réteg látogatja az animációs fesztiválokat is. Ha talál is az ember szponzort, akkor esélyes, hogy beleszólnak az alkotásba, az pedig már nem az igazi.

Nagyon pozitív volt a Macskássy pályázaton, hogy több forduló volt, így az első fordulóra nem kellett mindent kidolgozni. Az MMKA idején mindent meg kellett csinálni, ha az ember pályázni akart, ami sok-sok munkát vett igénybe, és ha nem nyert az ember, akkor sokat vesztett az egészen; időt, pénzt egyaránt.

– 3D animációval sokat foglalkozott, például Pálfi György Hukkle című filmjében is Ön készítette ezeket a jeleneteket.

– Igen, közel 80 3D jelenetet csináltunk a filmben annak idején, majd később a Taxidermián is dolgozunk. Most is készítünk egyébként filmtrükköt egy készülő nagyjátékfilmbe.

– Vannak már újabb tervei a jövőre nézve? Dolgozik újabb filmen?

– Sok-sok új tervem van mindig, de szeretném, ha előbb a Boxi elkészülne. A KGB Stúdió berkein belül készítjük ezt, és a jövőbeli terveket is itt szövögetjük. Csomó ötletünk van. Sajnos csak pályázatokból nem lehet megélni, így vállalunk reklámokat és egyéb más feladatokat is. A Minimax 3D arculatát is mi készítettük.

A Boxi történetéről tervezünk mesekönyvet is, amelybe szeretnénk egy mellékletet a figuráknak, amiket meg lehetne hajtogatni.

Azt gondolom, hogy a trendeket folyamatosan követni kell, a 3D fejlődik, és nyitottnak kell lenni az újabb és újabb dolgokra. De bármennyit is fejlődik ez a technika, úgy kell gondolkodni, hogy egy film 10 év múlva se avuljon el. Hiba azonban, amikor az ember elhatározza, hogy márpedig olyat csinál, amilyet a Pixar. Annyi pénze egy magyar animációs rendezőnek sosem lesz, nem érdemes erre törekedni. Kisebb dimenzióban kell megalkotni a jó dolgokat.