Médiatanács-blog

Interjú a Természetfilm.hu stábjával

A Valamit visz a víz – A pillepalack expedíció című road movie és reality elemeket ötvöző sorozat ötlete akkor fogant meg a készítők, Molnár Attila Dávid producer és Tóth Zsolt Marcell rendező fejében, amikor három évvel ezelőtt a Tokaj menti vizekre mentek forgatni arról, hogy az ár hogyan mossa el a parti fecskék fészkét. Akkor szembesültek azzal a látvánnyal, hogy az árral pillepalackok ezrei úsznak le a Tiszán. Kiderült, hogy ez minden áradáskor megtörténik, ezért döntöttek az eset megörökítéséről, amelyet a Médiatanács a Kollányi Ágoston pályázat keretében 7,8 millió forinttal támogatott.

– Egy korábbi film forgatása során szembesültek azzal, hogy Ukrajnában, Szlovákiában és Romániában az ártereket gyakran illegális szemétlerakónak használják, és amikor a nagy tavaszi áradás érkezik, a szemetet elviszi a víz. Egyértelmű volt, hogy ebből filmet kell készíteni?

– M. A. D.: Az Időgyűrű ura című filmhez mentünk a Tiszához anyaggyűjtésre, amikor láttuk, mekkora szeméthullám söpör végig a folyón. Ott volt velünk Szép Tibor kutató, aki elmondta, hogy sajnos az ilyesmi rendszeres. Rögtön tudtuk, hogy ebből filmet kell csinálni, de hogy pontosan milyet, ahhoz még nem volt ötletünk. Később, egy baráti beszélgetésnél hallottuk, hogy néhány évvel ezelőtt a Felső-Tiszán valaki pillepalackokból épült hajón ereszkedett le. Egyből megvolt a film sztorija. Egyébként az első tiszai PET hajót Palkó István építette, akivel volt szerencsénk együtthajózni.

– Az oknyomozó forgatás időközben közösségi kezdeményezéssé alakult át. Ez minek köszönhető?

– M. A. D.: A Tisza felső folyása mentén, például a Jánd-szigeten annyi PET-palack halmozódott fel, hogy bányászni lehetne. Mindenféle palackba belefutottunk: magyarba, szlovákba, románba, ukránba. Érdekes volt látni, ki mit iszik: az ásványvízen át a műanyag sörösüvegen keresztül egészen a műanyag vodkásüvegig mindennel találkoztunk. Gyűjtőakcióba kezdtünk. Először csak a stáb. Aztán megtudtuk, hogy a környéken voltak már hasonló kezdeményezések. Felvettük a kapcsolatot a szemét elleni harc egyik vezéralakjával, Toldi Zoltánnal, aki egész kis sereget sorakoztatott fel mellettünk: sok ember csatlakozott, helyiek, tanárok és diákok egyaránt. A forgatás híre vírusként terjedt el a helyi közösségekben. Érkeztek busszal iskolákból, Ukrajnából, Romániából és Vásárosnaményből is.

– T. ZS. M.: Varga Livius, a Quimby perkása is részt vett a forgatáson. Ő volt a játékmester, a PET-kalauz, ő indította a napot, szemmel tartotta a szemétgyűjtést és közben mindenkit szórakoztatott. Szükség volt egy műsorvezetőre, mert kitaláltuk, hogy a palackokból épített hajókat megversenyeztetjük. A mezőny elég sokszínű volt: a PET flottában volt katamarán-szerű, gyors és törékeny hajó éppúgy, mint széles, erős alkotmány. Livius igazi vízi ember, az első másodperctől ráhangolódott az eseményre, együtt rezdült a hajósokkal, akik bizony sokszor nemcsak a vízen-maradásért, de az életükért is küzdöttek. Egyszer olyan hatalmas vihar csapott le ránk, hogy mentésre szorultunk. Szerencsére a PET hajók átvészelték a vihart, és folytathattuk az utat.

Palackgyűjtés

– Hogyan fogadták a helyiek a stábot?

– M. A. D.: A Doc Hollywood című filmben a főszereplő egy vidéki kisvárosban reked, és meglepve tapasztalja, milyen melegszívűek ott az emberek. Így voltunk mi is ezzel a forgatással. A felső-tiszai emberek gondoskodtak róla, hogy úgy érezzük: itt nem kell rohanni, itt szívesen látnak, szeretnek minket. Budapesten elfelejtettük már, hogy milyen is ez. Tőtikével – tormalevélbe csomagolt ínyencfalattal – és isteni szilvapálinkával fogadtak, de ezek csak a formaságok. Ami még fontosabb, az ott élők öröme, hogy csatlakozhattak a kezdeményezéshez, részesei lehettek a forgatásnak, amely a környezetüket mutatja meg. Megfürödtünk a helyiek vendégszeretetében. Miután hazajöttünk, még hetekig kitartott az érzés. Talán csak a horgászok mosolyogtak meg kicsit bennünket, amikor elcsorogtunk mellettük a PET-palack hajóinkon, amit egész nyugodtan lehet lélekvesztőknek is nevezni.

A hulladékpalackok gyűjtése

– Milyen jelentősége van annak, hogy elkészül ez a film? Gondoskodnak arról, hogy eljusson majd azokhoz a szervekhez is – itthon és a szomszédos országokban – akik érdemben cselekedni tudnak az illegális szemétlerakás ellen?

– M. A. D.: A 60-as évekig rendszeresen ittak az itt élők a Tiszából, merítővel jártak a folyóhoz. Napjainkban az eldobált PET-palack csak a jéghegy csúcsa. Ezeket látjuk a víz felszínén, a szennyező anyagokat azonban már nem érzékeljük: a ciánszennyezés nyomán a helybeleik még mindig panaszkodnak pl. a vízminőségre. Ezért is fogadták örömmel, hogy a filmforgatásnak köszönhetően egy kicsit rájuk irányul a figyelem.

– T.ZS.M.: Sok hulladék marad rejtve a meder alján. A halászok megmondják a halak viselkedéséről, hogy mikor jön a szennyezés, mert akkor lelapulnak a fenékre. A szennyezés kapcsán egyébként nem arról van szó, hogy az emberek nem törődnek a dologgal, hanem arról, hogy Kárpátalján nem megoldott a szemét szállítása, így az emberek nem tudnak mit tenni. Romániában az EU-tagság óta jobban odafigyelnek a környezetvédelemre.

Az a célunk a filmmel, hogy eljusson a helyi tévékbe és legyen visszhangja, hiszen segíthet a környezeti problémák megoldásában, pláne ha a döntéshozók is felfigyelnek rá. Fesztiváloztatni is akarjuk, hogy az is vigye a mozgalom hírét. Ez egyfajta társadalmi szerepvállalás is a részünkről, rengeteg csatlakozó önkéntessel.

Önkéntesek és egy PET-tutaj

Szeretnénk, ha a filmből mozgalom lenne. Minden évben szervezhetnénk palackgyűjtést, amelyből hajókat építenénk, és az összefogásban résztvevők versenyezhetnének velük. Egy élő közvetítésnek is nagyon jó üzenete lenne és felpezsdülne az élet a környéken.

(A kezdeményezést népszerűsítő honlap a következő linken érhető el: www.petkupa.hu. A szerk.)

– M. A. D.: Régen komoly vízitúrák – pl. a Nemzetközi Tisza-túra – voltak errefelé, alig lehetett a kempingekben elférni. Mára ezek a vízitúrás hagyományok alábbhagytak. Tény, hogy a Felső-Tisza Budapesttől jó 300 km-re van, ezért sokakban fel sem merül turisztikai célpontként. De egy jó tiszai vízitúra csodálatos élmény. Jó lenne, ha a tanárok, diákok megint egyre többen vízitúráznának, hiszen mi is még diákként kaptunk rá ennek az ízére. Jót tenne az embereknek, az ottani vendéglátóknak is. A folyón csodálatos homokpadok, a Felső-Tiszán gyönyörű homokszigetek találhatók, amelyek kiválóan alkalmasak fürdésre, hiszen nincs nagy sodrás.

– Készül Az Időgyűrű ura című szintén Médiatanács által támogatott filmjük is. Ennek egy részét is ezen a környéken forgatták?

– T. ZS. M.: Igen, Az Időgyűrű urának egy részét a Tisza forrásvidékén a Fekete- és a Fehér-Tisza találkozásánál vettük fel.  A film a Kárpát-medence élővilágát mutatja be Kárpátalján, Erdélyben és Magyarországon. A dokumentarista részben pillanatképeket is felveszünk, és lesz egy fikciós rész, ahol a főszereplő-narrátor, Gyulai Livius, egy tablet-tel kisebb nagyobb ugrásokat tesz az időben és elmondja, mi miért történt. Megmutatjuk például, hogy milyen lehetett a Kárpát-medence a jégkorszakban. Az időugrásos jelentekhez Gauder Áron készítette a fantasztikus animációkat.

Az időgyűrű ura

– Mi a szerepe a 21. században az ismeretterjesztő filmes műfajnak?

– T. Zs. M.: A dokumentumfilmek, ismeretterjesztő filmek kicsit olyanok, mint a jó bor. Sokszor az idő csak jót tesz nekik, nem veszítenek az aktualitásukból. De azt gondoljuk, hogy érdemes lenne több ismeretterjesztő műsort adni a köztévében. Nem feltétlenül időt-állókat, hanem aktuális témákat felvonultató magazinműsorokat is.

– M. A. D.: A közmédia minden országban fontos szereplője a dokumentumfilm-gyártásnak. Régebben ez azt jelentette, hogy maga a köztévé készítette a filmeket, ma viszont már egyszerűen csak a műsoridőt adják az ismeretterjesztő tartalmakhoz. A nézők szempontjából jó, hogyha ezek a dokumentumfilmek megszokott időben és rendszeresen kerülnek műsorra. Persze ma már új trendek dívnak a természetfilmezésben is. A technikának hála ma már úgy is készíthetünk természetfilmet, hogy ki sem mozdulunk otthontól. Példa erre a Helicon Life + projekt ahol parlagi sasokat filmezünk távirányítású webkamerákkal. Az élő adást velünk együtt közel 100.000 néző élvezte.

(A Rétisas fészkét bemutató élőkamerás közvetítés, ezen a linken érhető el: http://www.ustream.tv/channel/r%C3%A9ti-sas-f%C3%A9szek. A szerk.)

Ezek a kamerák sokszor meglepő dolgokat mutatnak. Így sikerült például a rókák játékos táncát megörökítenünk: őszintén szólva nem tudjuk, miért viselkednek így, de a mi dolgunk nem a magyarázat, hanem hogy eljutassuk ezeket a felvételeket a szakértőkhöz és a nagyközönséghez. A parlagi sasok a fészekbe még nem költöztek be, de a kamera készen áll, nagyon várjuk az új lakókat. Addig is meg tudunk figyelni más mulatságos dolgokat, mint például a pimasz szarkákat, akik a sas farktollát húzogatják.

(Élő adás a parlagi sasetetőről: http://www.ustream.tv/channel/parlagi-sas-webkamera-imperial-eagle-webcam. A szerk.)

– T. Zs. M.: A jövő technikája csak kedvez az ismeretterjesztő filmes műfajnak. El tudjuk képzelni, hogy egy ilyen kihelyezett kamerát évek múlva a néző irányíthat otthonról. Az intelligens tábla eléréssel akár iskolai órákon is képesek lehetünk élőben természetfilmet nézni. Fantasztikus dolgokról álmodoztunk és most megvan már a technikai háttér, amivel megvalósíthatjuk az elképzeléseket.