Az Árulók központi alakja Illés Béla, aki félig magyar íróként, félig szovjet őrnagyként "politikailag hasznos" propagandaanyagokat állít elő Guszevről, a ’48-as forradalomban a magyarok mellett kiálló orosz hősről, hogy a hazánkat megszálló szovjet hadsereg imázsát javítsa a magyar lakosság körében. Az igaz történeten alapuló filmet a nemzeti ünnepen, 20.25-kor mutatja be a Duna Tv, a forgatókönyvet Köbli Norbert jegyzi (A berni követ, Félvilág, Szürke senkik), a főszerepekben Hegedűs D. Géza, Sztarenki Dóra és Klem Viktor láthatóak. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programjában támogatott alkotásról, elkészítésének körülményeiről a rendezővel, Fazakas Péterrel beszélgettünk.
Az alkotóról dióhéjban
Fazakas Péter rendező, forgatókönyvíró. Pályája kezdetén a reklámszakmában dolgozott szövegíróként és rendezőként. Első nagyjátékfilm rendezése a Para című film volt, de készített dokumentumfilmet is a Médiatanács támogatásával az emigrációból hazaszökő Moka Béláról, és ugyanebben az évben rendezte a Szabadság – Különjárat című tévéfilmet.
– Régen nem volt olyan magyar film, ami közvetlenül a második világháború után játszódik, pedig ez egy nagyon fontos időszaka a történelmünknek, hiszen a diktatúrának volt egy megelőző időszaka, amikor a felszínen egy demokratikus rendszer kialakítása lett volna a cél, gyakorlatilag viszont nem pont ebbe az irányba mentek a dolgok. Szerinted miért fontos ez az időszak, és miért jó, hogy készült egy tévéfilm, ami ekkor játszódik?
– A magyar történelemnek szinte minden időszaka fontos. Tudjuk, hogy sosem volt egy diadalmenet, gyakran ellentmondásos, szomorú, sőt, tragikus események is történek. Fontos megértenünk és megismernünk, hogy hogyan működtek a dolgok egy totális diktatúra kiépülésekor, de igazából se nekem, se a forgatókönyvírónak, Köbli Norbertnek nem volt fontos megmutatni ezt a folyamatot. Egy House of cards vagy egy Trónok harca sokkal inkább megmutatja, hogyan épül fel egy rendszer, annak mi a logikája, de ebben a filmben inkább emberi történetekről szeretnénk beszélni. Egy fiatal lányról, akinek fel kell nőnie, egy apáról, aki író, és valamitől retteg, egy fiatalemberről, aki a jobb meggyőződése ellenére a szíve parancsára belemegy egy helyzetbe, amiből jobb lett volna kimaradnia. A történelem igazából olyan szempontból érdekes a filmben, hogy megmutatja, mennyire nem tudja az ember kivonni magát a történelmi események alól, bármennyire is szeretne tiszta maradni. Ha a rendszer egy egész társadalmon eluralkodik, az az egyént is magával rántja.
Forrás: Szupermodern Produkció
– Az Árulók nem szerzői film, vagyis nem te, a rendező jegyzed a forgatókönyvet. Ettől függetlenül volt beleszólásod a könyvbe?
– A forgatókönyv fejlesztését is támogatta a mecenatúraprogram, én tulajdonképpen már akkor dolgoztam a könyv véglegesítésében, az anyagot rendezői szemmel nézve. Mikor elkezdtem kibontani a történetet és a karaktereket, voltak jelenetek, amik kikerültek, egy-kettő pedig bekerült, ezeket közösen megírtuk Norbival, vagy ő egyedül, szóval közösen csiszolgattuk az anyagot.
– Volt olyan momentum, amiben nagyon ellentétes véleményen voltatok?
– Norbi úgy képzelte el, hogy a film elején forradalmi és újjáépítési hevület legyen, majd szépen lassan jöjjenek elő a nyomasztó gondolatok. Én úgy éreztem, hogy egy egyórás filmben a tizedik perc után éreznie kell a nézőnek, hogy itt valami nagy gond van ezzel a Guszev-üggyel kapcsolatban, ezért előrehoztam a feszültséget a karakterek között.
– Hogyan történt a szereplőválogatás?
– Norbert általában konkrét színészre gondolva dolgozik egy vagy több szerepen, de végül nem ők lettek a főszereplők. Csináltunk egy listát vele és a producerrel, hogy nagyjából kiket képzelünk el a szerepekre. Volt egy paletta, egy skála, például Illés Béla szerepére az autoritertől a ravaszabb karakterig voltak elképzelések. De például az a fajta kenetteljesség és modorosság, ami Hegedűs D. Géza színházi játékában megvan, úgy éreztük, egy pluszt fog hozzáadni Illés karakteréhez, és nem lesz idegen a tévében. Négy vagy öt színészt néztünk meg egy-egy szerepre, tehát nagyjából belőttük, hogy kiket szeretnénk. Ők játszottak egymással is, ezt felvettük, megnéztük, elemezgettük, visszahívtuk őket, még játszottak, és így kialakult.
– Milyen volt a közös munka a színészekkel?
– Őszintén remek. Mindenki nagyon lelkes volt, szerették a szerepüket és azt, hogy nagyon komolyan vettük mi is a filmet, és közösen elmélyülhettünk a karakterek részleteiben. Sokat beszélgettünk olyan dolgokról, hogy mik a figurák mozgatórugói, fiziológiai jegyei, hogy hogyan tartja a kezét például. Jól viselték a technikai gyűrődéseket, borzasztóan lelkesek és együttműködőek voltak. De nagyon jól ment a közös munka az egész stábbal. Az operatőrrel, Nagy Andrással már dolgoztam korábban együtt, ilyenkor ő is kicsit úgy működik, mint egy karakter. Ő mutatja meg, hogy hogyan látjuk ezt a világot, jelenetről jelenetre, mondatról mondatra együtt kell, hogy lélegezzen a különböző szereplőkkel, és az egész filmen át kell íveljen az a hangulat, amit ő megteremt. András ezt zsigerből tudja csinálni, és benne van a játékban.
– Van egyfajta várakozás a filmmel kapcsolatban. Ezt hogyan viseled?
– Én úgy gondolom, jól viselem, nem érzem, hogy befolyásolna a munkában. Mindig nagy kérdés, hogy mennyire állok hozzá egy munkához professzionálisan, és ezzel egy időben mennyire teszem személyessé. Itt mind a kettő nagyon működött, sikerült a karakter és a lélek felé vinni a történetet, és távol tartani a politikai vagy egzisztencialista jellegű drámától.
Forrás: Szupermodern Produkció
– Mozikban vagy fesztiválokon látható lesz majd a film?
– Ez egy egyórás, nem egészestés film. Tervezünk vetítéseket művészmozikban, de klasszikus moziforgalmazásba nem fog kerülni. Tévéfesztiválokra igyekszünk majd eljutni, ahol szintén nagyon nagy a tülekedés, de majd kialakul, ennek most még az elején vagyunk.
– Technikai oka volt, hogy nem egészestés a film, vagy ennyit bír el a történet?
– Ezek együtt működnek. A mecenatúraprogramban televíziós filmek elkészítésére lehet pályázni, azok pedig alapvetően ilyen hosszúságúak. Néha ezek összefonódnak és kettőből lesz egy, mint a Félvilág esetében. Ennél a filmnél egy órával számoltunk, így készült a költségvetés, és eleve így lett megírva a történet. Ebből a sztoriból ebben a formában nem lehetett volna többet kihozni, hogy izgalmas maradjon, ahhoz be kellett volna hozni új szálakat, szereplőket, esetleg a háttérsztorikat kidolgozni.
Forrás: Szupermodern Produkció
– Öt éve forgattad a Szabadság – Különjáratot, szintén Köbli Norbert könyvéből. Voltak abból a forgatásból olyan tapasztalataid, amiket az Árulók forgatásán tudtál hasznosítani?
– Igen. Megtapasztaltam, hogy milyen keretek között kell felvenni az anyagot, egy-egy jelenetre körülbelül mennyi idő jut, meddig lehet feszíteni a húrt. Ez segít abban, hogy a szereplők és a stáb melyik félórában legyen a legfelkészültebb testileg-lelkileg-szellemileg az adott jelenet legfontosabb snittjeire. Könnyű kiégni, elveszíteni a fókuszt, és ebben a műfajban nincs lehetőség visszatérni valamihez, ami nem elég jól sikerült.
– Geofizikát kezdtél el tanulni, majd jött a történelem és az angol szak, hogyan kanyarodtál a filmrendezés felé?
– Azt hiszem, mindig is ezt akartam. Gimnazista koromban volt egy romantikus elképzelésem a filmezésről, de semmi közöm nem volt hozzá, ezért ez lassan alakult ki, lépésről lépésre közelítettük meg egymást. Akkoriban még nem volt olyan egyszerű filmet csinálni, ma már mobiltelefonon is kiváló filmeket lehet készíteni bizonyos platformokra, ami remek lehetőség a gyakorlásra. Talán nem is voltam akkor elég bátor, hogy ebbe belevágjak, de aztán szép lassan megszelídítettük egymást a filmrendezéssel.
Forrás: Szupermodern Produkció
– Mik a jövőbeli terveid?
– Természetesen nagyjátékfilmes terveken szeretnék dolgozni, ezek most különböző fázisokban vannak. Illetve még idén, szintén a mecenatúraprogram támogatásával egy rádiójátékot fogok rendezni Bodgán István Őfelsége magánnyomozója című 1975-ös krimi-meséjéből. Izgalmas lesz, de az egészen más világ.
– Mi a véleményed a mecenatúraprogramról?
– Azok a filmek, amiket a Szupermodern Produkció a mecenatúraprogram támogatásával hozott létre az utóbbi években, tényleg nagyon színvonalasak lettek, részben az én közreműködésemmel, és Szász Attila, Madarász Isti és Kovács István rendezőkkel. Itt olyan emberekkel dolgozhat az ember, akik ugyan azt a minőséget akarják, és úgy látom, ez eléggé összhangban van a Médiatanács szándékaival is.
