Mindenkivel előfordult már, hogy elnyomta az álom a tévé előtt, miközben filmet, meccset vagy bármilyen más műsorszámot nézett. Aztán hirtelen felriadt, és – hogy, hogy nem – éppen reklám kezdődött vagy a reklámblokk kellős közepén találta magát. Azért ébredt fel, mert a reklám jóval hangosabb volt, mint az előtte futó program.
Az új médiatörvény tiltja, hogy a hirdetések néző és hallgató által érzékelt hangereje magasabb legyen a környező műsorszámokénál. A jogszabály 33. § (4) pontja így szól: „A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás, valamint a reklám és a televíziós vásárlás közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.”
Miért van szükség erre a tiltó rendelkezésre?
Először is a korábbi években számos panasz érkezett magánszemélyektől és társadalmi szervezetektől a reklámok hangerejével kapcsolatban.
Másodszor minél hangosabb egy műsorrész, annál jobban magára vonja a nézők vagy hallgatók figyelmét, ez pedig – mivel tudatosan alkalmazzák, hogy a promóció hatékonyabb legyen – nem tisztességes a fogyasztóval szemben. Ha reklámról van szó, akkor ez – ahogyan Pelczer Tamás villamosmérnök, stúdiótechnikai fejlesztőmérnök, a kérdés szakértője egyik tanulmányában fogalmaz – „visszaélésekre csábíthat, és ennek negatív hatása több területen is nyomon követhető.”
Rendben, de hogyan lehet megállapítani, hogy egy műsorszám hangosabb-e, mint a környező műsorszámok? A válasz nem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Az ugyanis, hogy valamit hangosabbnak érzékelünk egy másik valaminél, tőlünk, az érzékelő személytől függ: a fülünktől, az agyunktól.
Lehet, hogy ha méréssel összehasonlítunk egy filmet és egy reklámot, a reklám maximális hangereje nem nagyobb, mint a film maximális hangereje. Ugyanakkor tíz emberből tíz mégis azt mondja, hogy hangosabb.”
Miért hangosabb?
Azért, mert lehet, hogy ügyes technikával manipulálták az anyagot. Két technika létezik arra, hogy egy felvételt hangosabbá tegyenek. Az egyik a jelszint általános megemelése, a másik az, amikor a hangos részeket érintetlenül hagyják, de a halkabb részeket felhangosítják. Mindkettő a gyártási fázisban végrehajtott manipuláció, az élethű hangzást mindkettő jelentősen rontja, és az ilyen hanganyagokat egy idő után igen fárasztó hallgatni. Persze, ez a kisebbik probléma; a nézők, a hallgatók nem fáradtságra, hanem az elméjüket érő rosszindulatú, manipulatív támadásra panaszkodtak. Az Egyesült Államokban kettőezer-tíz, Hollandiában és a skandináv országokban pedig már évek óta –jogszabály korlátozza a túl hangos reklámokat.
További, igen fontos szempont, hogy pszichológusok szerint a televíziós műsorok közül ezek az „üvöltő” reklámok befolyásolják jobban a gyerekeket is. Nem beszélve arról, hogy a hirtelen hanghatások, hangerő-változások a kisbabákat is megijeszthetik, hiszen ők sokkal érzékenyebbek a külvilágból érkező akusztikus ingerekre, mint a felnőttek. A médiatörvény igen nagy hangsúlyt fektet a kiskorúak védelmére, egyik ilyen rendelkezése éppen a hangosabb reklámokat tiltó bekezdés.
A hangosság mérése műszakilag igen komoly probléma, de mára nemzetközileg is szabványos és megbízhatónak tekintett módszereket és programokat sikerült kidolgozniuk a szakembereknek. Ezeket „humanoid hangosságmérő alkalmazásoknak” nevezik. Hamarosan a rendszer működéséről és első eredményeiről is beszámolunk.
