Szinte minden napra jutott öngyilkosságról vagy annak kísérletéről beszámoló hír tavaly, noha a média- és hírközlési biztos ajánlása szerint erről csak akkor kellene a médiának tudósítania, ha elkerülhetetlen. Az ajánlás többi elvét is alig-alig tartják be a biztos hivatalának, illetve a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság munkatársainak legfrissebb vizsgálata szerint. Az elemzők tavaly tíz hónapon át követték, vajon teljesülnek-e a gyakorlatban azok az elvek, amelyeket a biztos a médiaszolgáltatókkal való egyeztetés után tavaly márciusban adott ki az öngyilkosságokról beszámoló sajtó iránymutatására.
Íme tíz elgondolkodtató tény a média öngyilkosságokról szóló tudósításokkal kapcsolatos gyakorlatáról a média- és hírközlési biztos elemzése alapján:
- Rengeteg esetet feldolgoznak: A rádióban és televízióban 283 esetben tudósítottak öngyilkosságról az elmúlt év 10 hónapjában, noha az öngyilkosságot kutató pszichiáteri vélemény szerint a hozzátartozók beleegyezése nélkül egyetlen öngyilkosságnak sem szabadna képernyőre, újságba kerülnie. Az ajánlás szerint is egy öngyilkosságról vagy annak kísérletéről csak akkor tudósítson a média, ha az elkerülhetetlen, hiszen a beszámolók sok esetben mintakövető magatartást válthatnak ki. Nem szabad hírnek tekinteni sem az öngyilkosságot, sem a baleseteket. A hozzátartozók és az öngyilkosságban elhunytak méltóságának, személyiségi jogainak tiszteletben tartása nem kerülhető meg.
- Az elérhető segítség elsikkad: Mindössze három tévétudósításban jelent meg a már mobilról is ingyenesen hívható 116-123 telefonszám, amelyet a krízishelyzetben lévők, illetve a hozzátartozók részére rendszeresítettek, holott az ajánlás szerint minden esetben tájékoztatást kellene nyújtani, hogy a veszélyeztetettek, illetve az öngyilkost gyászoló emberek hol kaphatnak segítséget.
- Ötletek meríthetők a hírekből: Az esetek felében, 141 alkalommal sajnos tudósítottak az elkövetés módjáról, és a televízió-tudósításokban 92 esetben szerepelt az elkövetés helyszíne is. 4-4 esetben egy korábbi azonos elkövetési módra és azonos helyszínre utaltak. Súlyos hiba volt például az egyik tudósításban az „Itt, a vasúti pálya beláthatatlan szakaszán már sokan lettek öngyilkosok” mondat. Az ajánlás ezzel szemben nyomatékkal felhívja a figyelmet arra, hogy a médiamunkatársak mellőzzék a befejezett öngyilkosság vagy kísérlet módszerének és helyszínének bemutatását, mert ötleteket adhatnak a krízishelyzetben lévőknek.
- Szenzációhajhászok a tudósítások: A hírműsorok első mondatai gyakran az öngyilkossági eseményről szólnak. Sajnálatos módon a vizsgált esetek közül 8-szor megemlítették azt is, hogy a krízishelyzetben lévő személy már többször próbált öngyilkos lenni. Az ajánlás azonban úgy foglal állást, hogy kerülni kell az öngyilkosság kiemelt helyen való közlését és az öngyilkosságról szóló történetek indokolatlan ismételgetését, illetőleg a szenzációkeltést – különösen ismert emberek esetén.
- Összekötik a gyilkossággal: A vizsgált időszakban 84 kiterjesztett öngyilkosságról szóló hír jelent meg, azaz amikor az elkövető tette előtt családtagjai vagy más – gyakran ismeretlen személyek – ellen követ el gyilkosságot. Ide sorolhatóak a külföldi túszdrámák, de a magyarországi, családon belüli, illetve féltékenységből, szerelemféltésből bekövetkezett esetek is széleskörű médianyilvánosságot kaptak. Az ajánlás viszont kimondja: a kiterjesztett öngyilkosság (gyilkosság – öngyilkosság) közlése különös óvatosságot igényel, ha lehet, kerülendő, mert a közlés következtében „értelmet” kaphat a gyilkosság.
- Kevés a szakszerű kommentár: A vizsgált tudósítások közül csupán 10 esetben szólaltattak meg szakembereket, ill. közvetítettek szakmai beszélgetést az öngyilkosság okairól. Ezek is főleg a túszdrámákkal kapcsolatban elemezték az elkövető pszichéjében feltételezhető defektusokat rámutatva a már korábban is észlelhető személyiségzavarokra. Ezzel szemben bevett gyakorlat az elhunyt környezetében élők megszólaltatása, a kiváltó okokkal kapcsolatos találgatások bemutatása. Az ajánlás viszont hangsúlyozza, hogy öngyilkossághoz vezető tényezők általában sokrétűek és összetettek, és kerülni kell az öngyilkosság leegyszerűsített magyarázatát. Tisztázni kell az öngyilkossággal kapcsolatos számos félreértést, hogy jobban megértsük magát a jelenséget, korábban és adekvátabban figyeljünk fel a rá utaló jelekre, pszichés tünetekre.
- A hírek találgatásokra alapoznak: Az elemzés alapjául szolgáló hírekben 24 esetben közöltek olyan okokat, amelyek gyakran a szomszédok, munkatársak találgatásain alapultak. Az öngyilkossághoz vezető okok közül 10 esetben említették a megnehezült életkörülményeket akár megalapozottan, akár találgatásokba bocsátkozva, 9-szer pedig arról tudósítottak, hogy az elkövető korábban depressziós volt, illetve depresszióval kezelték. Előfordult, hogy a rendőrség és a média máris öngyilkosságról beszélt, holott még nem volt egyértelmű, baleset vagy öngyilkosság történt-e. A kiegyensúlyozott tájékoztatás téves értelmezésére volt példa az öngyilkosságot feltételező rendőrségi és a balesetet gyanító szakértő véleményének együttes megjelenítése is. Az ajánlás szerint viszont az öngyilkosságot nem szabad sem ésszerű választásként, sem a problémák megoldásaként bemutatni, és csak a tényekre szabad szorítkozni.
- A megelőzés háttérben marad: A tíz hónap alatt csak 8 tudósítás szólt a megmentett személyről és az elhárított eseményről, vagyis amikor esély nyílt a megelőzést szolgáló, illetve annak eredményességét bemutató hírek közzétételére. Nagy lehetőséget mulasztott el az egyik televíziós csatorna, amikor beszámolt egy fiatalember öngyilkossági kísérletéről, akit az édesanya által riasztott rendőr megtalált, s ezzel megmentette a fia életét. Ezután a rendőr részletesen beszámolt a helyszínről, az elkövetés módjáról és a fiatalember állapotáról. Kitűnően hangsúlyozni lehetett volna, hogy a környezet összefogása megmentheti egy beteg vagy krízisben levő ember életét. A tudósítás szólhatott volna a depressziós állapot, az öngyilkosságra tett utalások észlelésének és az időbeni segítségnyújtásnak együttes eredményéről. Az ajánlás szerint az egész lakosságot meg kell szólítani, és megismertetni azzal, hogyan vehetők észre az öngyilkosságra készülés jelei és a segítségnyújtás módjai.
- Előfordul búcsúlevél, fénykép: Az elemzett hírekben 14 esetben beszéltek búcsúlevélről, de a magyarországi tudósításokban – helyesen – nem közöltek részleteket. A külföldi eseményekről szóló külföldi tudósításokban viszont előfordult a búcsúlevél rövid ismertetése is, sőt találunk külföldi példát az öngyilkos személy fényképének közlésére is, amely sokak számára médiahírességgé válást jelenthet. Az ajánlás szerint ezzel szemben kerülni kellene az élményszerű tudósítást, mivel ez az azonosulás lehetőségét növelheti, különösen a kritikus lelkiállapotban lévő személyeknél. Videofelvétel vagy képsorozat közzétételekor pedig igen körültekintően és mértéktartóan kell eljárni.
- A társadalomra gyakorolt káros hatásokat nem tudatosítják: Alig-alig látható példa arra, hogy tágabb nézőpontból is feldolgozzák az öngyilkosságot mint társadalmi jelenséget. Bár a hírelemzés nem érintette, de az ajánlás kitér arra is, hogy öngyilkosságról szóló beszámolók a médiaszakemberekre is hatással lehetnek, ezért fontos, hogy a médiaszolgáltató a tudósítók számára mentálhigiénés szakemberekről gondoskodjon. Az ajánlás leszögezi azt is, hogy az internetről le kell venni minden öngyilkosságra biztató, módjaira ötleteket adó honlapot, médiatartalmat. Ebben segítenek az NMHH által üzemeltetett Internet Hotline (www.internethotline.hu) munkatársai, akiknek 2011 ősze óta eddig három esetben jelentettek be ilyen, káros weblapot, és a közbenjárásukra a tárhelyszolgáltató mindegyik esetben eltávolította a kifogásolt tartalmat.
Ha Ön vagy a környezetében valaki krízishelyzetben van,
hívja – akár mobilról is – a
116-123
ingyenes, lelkielsősegély-telefonszámot!
